Mubofu magabiztosan lépdelt. A sötétség sűrű volt, fény sehol. Én a szemem fölé tartottam a kezem, amikor az eső az arcunkba vágott, de a vak fiú nem ingadozott. Időről időre figyelmeztetett bennünket, amikor egy fa vagy mélyedés következett az úton. Egészen fellelkesült. – Ma éjjel csodálatos, hogy vak vagyok, de a lábam ismeri az út minden lépését – nevetett. – Igazán csodálatos ez az éjszaka számomra.’
A dzsungeldoktor ellenségei
1 080 Ft
